Csatlakozz Yahuah Családjához

Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja Yahuah, mert én férjetekké lettem nektek, és magamhoz veszlek titeket

Jeremiás 3:14

Mi történik most a világban?

A fenti kérdésre szinte lehetetlen választ találni az írások részletes vizsgálata nélkül. Mi emberek csak azt nézzük, ami a szemünk előtt van. Különböző politikai pártállások egymásnak ellentmondó döntéseket javasolnak elfogadásra, hogy a jelenlegi helyzet megoldódjon. Ezek az intézkedések nap, mint nap újabb terheket jelenthetnek sok embernek, melyek az elviselhetetlenségig nehezítik meg az életüket. Ha követjük az eseményeket, szinte fejben tartani sem lehet, hogy mennyi mindennel terhelik ezek az intézkedések a mindennapjainkat. Ellátási lánc akadozása, áremelkedések, vállalkozások, gyártók tönkremenetele, lezárások, blackout, energiaválság, digitalizált élet erőltetése, klíma-katasztrófa, stb. stb. De miért lett ilyen rossz minden? Ilyen gyorsan? Ha az írásokhoz fordulunk válaszokért, egy meglehetősen részletes választ kapunk arra, hogy mivel is nézünk szembe. De ami ettől is felüdítőbb, a megoldást is az írásokban találjuk. Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi helyzetet, elegendő egy „felületes” történelmi áttekintést tennünk az írásokban. Ehhez először vissza kell mennünk az emberiség hajnalához. Édenben, amikor az első ember bűnbe esett, egy történelmeket átívelő prófécia hangzott el.

„És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” – 1 Mózes 3:15.

E zt a próféciát nagyon komolyan vette mindkét oldal. Elohiym népe úgy, mint az ellenség. Az ellenség feje, Ha’Satan itt azzal szembesült, hogy a Teremtő egy Magot ígért meg az embereknek, mely Mag végül széttapossa a kígyó fejét. Innentől legfőbb céljává tette, hogy bármi áron meg kell akadályozni, hogy ez a mag megszülessen és hatalomra kerüljön. Ha ez megtörténik, akkor az ő pusztulása elkerülhetetlen. Miután Ábelt megölte Kain, Ádám harmadik fia, Séth lett az, akin keresztül az emberek várták a Mag megszületését. Ahogy telt az idő, az emberek szaporodtak, az ellenség pedig tervet szőtt a Mennyben/Sámajimban, hogy az embereket génjeikben is, erkölcseikben is megrontsa, így lehetetlenné válna, hogy „Tiszta Mag” szülessen. Az 1 Mózes 6:1-2 versekből csupán annyit tudunk meg, hogy voltak bizonyos „Istennek fiai” akik elhagyták égi lakhelyüket, és az emberek lányaival házasodtak. Ha ettől sokkal többet szeretnénk megtudni, elő kell vennünk Énok könyvét, amiből megtudhatjuk részletesen, hogy mi is történt. Ha’Satan maga mellé állított több magas rangú angyalt, és közösen átok alá vonták magukat. Vállalták, hogy tervüket véghez viszik.

„Erre Shemjáza, aki a vezérük volt, azt mondta nekik: „Félek, talán mégsem akarjátok majd véghezvinni e cselekedetet, úgyhogy egyedül én fogom e nagy bűn terhét viselni.” Azok, válaszolva neki, ezt mondták: „Mindannyian megesküdünk; és fogadalommal kössük magunkat közös átkok alá, hogy ezen a terven nem változtatunk, hanem véghez visszük azt.” Énok 6:3-4.

A terv az volt, hogy tudásukat felhasználva az egész teremtést megrontják. Nem fog maradni egy olyan ember sem, aki ne lenne génmódosítás által fertőzött, vagy ne lenne a bűnnel megrontva. (Ismerősen hangzik?) Még az állatokat is tiltott módszerekkel keresztezték. A tervük olyan sikeres lett, hogy az írás ezt mondja:

„Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és íme elvesztem őket a földdel egybe.” – 1 Mózes 6:13.

Láthatjuk, hogy minden test bűnbe esett. Ez majdnem az egész emberiség végét jelentette. Noé azonban nyolcad magával megmenekült. A tervet kiötlő ellenszegülők büntetését elolvashatod Énok könyvéből. Mi most ebből egyet emelnénk ki. Énok könyve ezt mondja:

„És amikor fiaik (az angyalok és emberek keveredéséből létrejött óriások. szerk.) leölik egymást, és látták szeretteik pusztulását, (akkor) kösd meg őket (a lázadó angyalokat szerk.) szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ítéletük napja, végezetük idejéig, – amíg be nem teljesedik rajtuk az örök ítélet.” Énok 10:12

Látható, hogy a lázadók legtöbbjét eltávolították, de nem örökre és nem mindegyiküket. Történeti áttekintésünk szempontjából nem lényeges, hogy ki milyen büntetésben részesült, az azonban igen, hogy az ellenség magja megmaradt és befolyása továbbra is működött. Miután vége lett az özönvíznek, Noé és családja szaporodtak és ismét benépesítették a földet. Ekkor egy újabb történelmi szakaszhoz érkezünk. Megszületik a megígért Mag – legalábbis ahogy az ellenség értelmezte – Ábrám. 1831-ben előkerült egy írás Egyiptomban, melyet angol nyelvre John Bryant fordított le. Az írás címe „THE WRITINGS OF ABRAHAM”. Ebből újabb részleteket tudhatunk meg erről a történelmi időről. Egyrészt megtudjuk, hogy Nimród, a hatalmas vadász mellé állt Ha’Satan, illetve az alábbi fontos részletet:

„Azon az éjszakán, amikor megszülettem (Ábrám szerk.), nagy éneklés volt a mennyben, és amikor Nimród asztrológusai meglátták ezt, megdöbbentek, és gonoszul beszéltek rólam a királynak, mondván, hogy bizony meg kell dönteni a[z Ő] királyságát. Ezért azt tanácsolták a királynak, hogy vásároljon meg apámtól, hogy megöljenek, és ezzel meghiúsítsák Isten terveit.” The Writing if Abraham 21:1-2.

Ebből az írásból azt is meg tudjuk, hogy:

„Azon az éjszakán, amikor megszülettem, apám egyik ágyasának is született egy fia, és ezt a gyermeket apám a királyhoz vitte, és a király megölte helyettem, mert így rendelte el Isten, hogy felnőjek.” The Writing if Abraham 21:5

Az ellenség terve ezzel egyelőre újra meghiúsult, így az emberiség várt tovább, hogy a megígért Mag hogyan kerül uralomra, és hogyan fog végérvényesen elpusztulni az ellenség. Itt egy nagyot ugrunk az időben és eljutunk Jákóbhoz, akinek a nevét később Izraelre változtatta Ab’Yahuah Atyánk. A megígért Mag vérvonala fenn lett tartva, és az ígéret elhangzott Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak is. Később azt is megtudtuk, hogy a vérvonal Júda/Yahudah törzsén keresztül kellett, hogy eljöjjön. Júda azonban az atyai tanács ellenére (és Elohiym parancsával ellentétesen) nem Izrael törzséből választott magának párt, hanem egy kánaánita nőt vett feleségül. A 12 pátriárka testamentumát (is) átolvasva erről igen jelentős részleteket tudhatunk meg. Kiderül, hogy Yahuda felesége és apósa is igen jól ismerték a próféciát. Tudták, hogy ha Yahuda gyermek nélkül hal meg, akkor a megígért Mag nem fog megszületni. Yahudah felesége Bathsua és apósa Súah összefogtak és mindent megpróbáltak, hogy céljukat elérjék. Bathsua még a fiait is arra nevelte, hogy ha ne nemzzenek utódot. Az írásokban erről ezt találjuk:

„De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala Yahuah szemei előtt, és megölé őt Yahuah. És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségül mint sógor, és támassz magot bátyádnak. Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a [magot], hogy bátyjának magot ne támasszon. És gonoszságnak tetszék Yahuah szemei előtt, amit cselekeszik vala, annak okáért megölé őt is.” – 1 Mózes 38:7-10.

M int tudjuk, ismét Atyánknak kellett közbe avatkozni, így Yahudah akarata ellenére együtt hált Thámárral, és a vérvonal folytatódott. Ezután még számos próbálkozása volt Ha’Satannak, hogy a vérvonalat megszakítsa. Tudjuk például, hogy Dávid ellen fordult, melyről olvasunk az 2 Sámuel 24:1-ben és a párhuzamos beszámolóban, az 1 Krónika 21:1-ben is. A terv részleteit a „Gád próféta könyvéből” tudjuk meg, mely könyvet a Kánon az 1 Krónika 29:29-ben azonosít. Emellett persze folyamatosan és több fronton támadta Izraelt. Az egyik célja az volt, hogy a megígért Mag ne szülessen meg, a másik, hogy Izrael forduljon el a Torah-tól, így az 5 Mózes 28:1-14-ben található áldások helyett, az 5 Mózes 28:15-68-ban található átkok következnek el a Népre, így megint előáll az a helyzet, ami az özönvíz előtt. A megígért Mag, Yahusha HaMashiach (Jézus) végül megszületett. Yahusha-t már a születése pillanatában Ha’Satan megpróbálta megölni. A Máté 2:16-ból megtudjuk, hogy Heródes minden 2 évestől fiatalabb gyermeket megöletett, hogy így legyenek biztosak benne, hogy a megszületett Mag is meghalt. A terve nem sikerült, a Mag megmenekült, felnőtt, és a rábízott munkát elvégezte. A kígyónak végül sikerült az asszony magvának sarkába harapnia, a Messiást megfeszítették, és kínhalált halt. Senki nem ismerte fel, hogy a királyság nem abban az időben lesz helyreállítva.
HaMashiach halálával azonban minden megváltozott. Így már elkezdődhetett annak a próféciának a teljesedése, amit még a kezdetekkor kapott József egyik fia. Amikor Izrael a halálos ágyán feküdt. József hozzá vezette a gyermekeit, Ephraimot és Manasset és különböző áldást mondott rájuk. Ephraim az, aki számunkra fontos. Az áldás, vagy prófécia így hangzott:

„… ő is [Manasse] néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse [Ephraim] nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz.” – 1 Mózes 48:19.

A szó, amit Izrael használ arra, hogy „népek sokasága” a következő a Szeptuaginta görög fordítás szerint: „pléthosz ethnón”.

Ez egy nagyon jelentőségteljes rész!

Ephraim ugyanis kettős néppé vált. Ephraim a Torah-t elvetve elhagyta a Teremtő útját, ennek ellenére megkapta az elsőszülöttségi áldást, ami miatt a világunk jelenkori Elitjévé vált. A Torah-tól elfordulva így gondolkozott:

„Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!” – Ézsaiás 28:15

Másrészt viszont a prófécia szerint Ephraimtól származó népeknek lehetősége nyílt arra, hogy csatlakozzanak Elohiym családjához, és Yahusha áldozata lehetővé tette minden ember számára, faji hovatartozástól függetlenül, hogy csatlakozzon ehhez a családhoz, és minden áldást örököljön, ami addig csak a kiválasztott népnek volt elérhető. Ezért mondja Saul/Pál, hogy:

„Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek” -Efézus 2:19.

Ami viszont igazán fontos a történeti áttekintésünk szempontjából, hogy egy újabb történelmi eseményhez érkeztünk. A legnagyobb eseményhez, amire a világ a megalapításától kezdve várt. Saul erről így ír:

„Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve [csak] részben történt, ameddig a pogányok teljességepléthosz ethnón” bemegyen.” – Róma 11:25.

A pogányoknak tehát van egy teljessége. Itt Saul felfedi a „titkot”, hogy az Ephraimnak mondott áldás jelentése, azaz a „pléthosz ethnón” azt jelenti, hogy a nem testi Izraelből származó embereknek van egy konkrét száma. A „teljesség” szó szerint azt jelenti, hogy „teljes létszám”. Vagyis Saul azt állítja, hogy ha ez a szám megvan, „betelik” akkor Izrael maradéka is megtér, és a játszmának vége! Ha’Satan elveszíti a háborút végleg, és kezdetét veheti az 1000 éves királyság, amiben Yahusha HaMashiach uralkodik.

Mit látunk tehát jelen korunkban?

Ha’Satan a Sámajimból eltávolításra került. Itt nem foglalkozunk azzal, hogy mikor, de ha érdekel a téma meg tudod nézni Énokh könyvéből, hogy mikor engedték el a „cinkostársait”. Ha visszaemlékszel, pár bekezdéseel feljebb említettük szó szerint, hogy a lázadók fejeit 70 nemzedékre megkötözték. Mennyire „gyorsan” telik el egy nemzedék? Erre választ ad Máté evangéliuma 1:17. Foglalkozz egy kicsit a témával, és hamar választ találsz arra, hogy mikor engedték el az ellenség csatlósait, hogy befolyásukat teljes mértékben az emberek ellen fordítsák. Számolás nélkül is megállapíthatjuk, hogy szinte minden közösség, aki a témával foglalkozik egyetért abban, hogy a végidő utolsó felvonását láthatjuk kibontakozni a szemünk előtt.

Az írások nélkül tehát aggódnunk kellene, hogy milyen világban élünk. Az írásokból azonban megtudhatjuk, hogy a beléptünk a végidőbe. Kapjuk vissza a régi életünket? Maradjon minden úgy, ahogy eddig volt?Régen is pont ez történt, amikor Izrael az ígéret földjére tartott. 4 Mózes 11:4-6. Aki ezt mondja, sajnos nem értette meg, hogy végre elérkeztünk oda, amire vár az emberiség a kezdetek óta.

Félsz tőle?

Érthető. Azonban az írásban felkészíti Elohiym a népét arra, hogy mit tegyen a végidőben, amikor olyan nagy nyomorúság tör ki a Földön, amilyen még soha nem volt. Légy biztos benne, hogy napról-napra egyre szorosabb lesz a hurok, és mindenféle módszerrel megpróbálnak majd beállítani a sorba. Jelen helyzetben azok számíthatnak a legnagyobb támadásra, akik megpróbálnak Elohiymnek tetsző életet élni, hiszen, ha megjelölik az egyént túlélésre, (a TAV-al?) a „pogányok teljessége” megint közelebb kerül egyel a meghatározott számhoz. Ezt az ellenség minden áron meg akarja akadályozni. A módszer ugyanaz, mint mindig. Tömeges gyilkosság! Az ellenséget nem érdekli az, aki beáll a sorba. Tudjuk, hogy durván hangzik, de úgy gondokozik, mint ahogy eddig is. Akik nem követik Elohiym parancsait, azok úgyis kárhozatra jutnak, tehát ők akaratlanul is a tervét támogatják. A támadás, amit magad körül látsz, tehát nem „csak” emberi. Ezért mondja Saul, hogy:

„Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” – Efézus 6:12.

Az emberiség legnagyobb ellensége irányítja az eseményeket, és nem egy Elit, vagy valamelyik politikai párt. Ezeket a csoportokat az ellenség csak felhasználja arra, hogy figyelmünket elvonja a konkrét célunkról. A támadás minden fronton zajlik. Elsősorban támadják az erkölcsünket és az elménket. Nehéz nem észrevenni, hogy ezek mellett az ellenség a teljes világra kiterjesztett fizikai támadást is indított az emberek ellen. Ahogy génmódosítással támadott az özönvíz előtt, ugyanazt a módszert veti be újra. Erről beszélt Yahusha HaMashiach is:

„Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.” – Máté 24:37.

Szó szerint mindenki életére törnek, aki nem szeretne a világ játékszabályai szerint élni. A népességcsökkentés egy nem tagadott célja a jelenlegi helyzetnek. Miért? Kizárólag a fentiek miatt. Ennek semmi más valódi célja nincs. A Jelenések könyve szerint, ha valaki nem a Teremtő útját választja, biztosan kedvezőtlen ítéletben részesül. A cél azoknak az embereknek a felkutatása és likvidálása, akik a Teremtő útját választják. Ez persze az írások szerint tömegek halálával fog együtt járni. Vizsgáld meg kérünk az alábbi ábrát és gondolkozz el azon, hogy mi is történik valójában körülöttünk.

Felmerül tehát a kérdés.

Mit tehetünk ezek fényében?

Hogyan élhetjük túl ezt a támadást?
Az alábbiakban az eszenciáját olvashatod annak, amit az írásokban kínál számodra El’Shaddai Yahuah!
Ez a túlélési terv azoknak készült, akik most kezdenek ismerkedni Teremtőnk útjával!

„Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem [népe], örök elfordulással (מְשׁוּבָה – məšuḇáh)? A csalárdságnak adták magukat, visszafordulni (שׁוּב‬ šúḇ) nem akarnak.” – Jeremiás 8:5

Figyeld meg milyen sokatmondó az eredeti héber nyelven az, amit Atyánk mond. A šúḇ, és a məšuḇáh szóval kapcsolatban ugyanazt jegyzi meg, a Brown–Driver–Briggs, azaz az ószövetségi héber-angol lexikon:

  • megfordul, visszafordul, fordulatot vesz, hátraarcot csinál

Ebből több mindent is észrevehetünk. Az egyik, hogy a Teremtőnk szerint minden esetben valamilyen úton haladunk. Vagy Tőle folyamatosan távolodunk, amit Ő elfordulásnak hív, vagy Hozzá közeledünk, amit visszafordulásnak nevez. A leírásból úgy tűnik, hogy csak ez a két út létezik és nincs több. A két út ellentétes irányú. A másik amit észrevehettél, hogy az egyik szó, a másikba van ágyazva. Erről akár az is eszünkbe juthat, hogy: „Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.” – Péld. 14:12. Biztosak vagyunk benne, hogy számodra is fontos, amit Atyánk mond, és nem véletlenül kerültél erre a weboldalra.

Amit Ab’Yahuah kér tőlünk, azt így foglalja össze Ezékiel: „Ezt mondja Yahuah Elohiym: Térjetek meg (šúḇ), és forduljatok el (šúḇ) bálványaitoktól és minden utálatosságtoktól fordítsátok el (šúḇ) orcátokat.” – Ezékiel 14:6.

Mire gondolhat Elohyim, amikor egy mondatban háromszor is arra kér, hogy ‘térjünk meg’ (šúḇ)?

Forduljunk el:
1. bálványainktól és
2. utálatosságainktól?

Mennyire nyomatékosan kérlel. Gyakorlatilag ezt mondja: Fordulj vissza! Közeledj Hozzám! Keress Engem! De vajon miféle bálványok és utálatosságok lehetnek ezek? Azok a személyek, akik soha sem tanulták az írásokat, (vagy esetleg valamilyen vallástól tanulták azt, mint mi is korábban) gyermekkoruktól kezdve azt hallották, tanulták, hogy az ünnepek, mint a Karácsony, Húsvét, stb. Istennek tetsző ünnepek. Meglepődnél rajta, ha azt mondanánk, hogy keresztény ünnepekből szinte az év minden napjára jut egy? Hihetetlen? Pedig így van. Keress rá arra a kifejezésre, hogy: „Egyházi ünnepek – jeles napok”. Ha ezt mind meg szeretnéd tartani, gyakorlatilag egész évben ünnepelned kellene életed első napjától az utolsóig. Szeretnénk megnyugtatni: Nem kell! Sőt! Nem, hogy nem kell, nagyszerű lenne, ha szánnál rá időt, és utánajárnál legalább 1-2 ismertebb keresztény „ünnep” eredetének. Meg fogod látni, hogy Salamonnak mennyire igaza van a Prédikátor 1:9-ben, amikor azt mondja: „semmi nincs új dolog a nap alatt.” Ezeknek az ünnepeknek mindegyike az ősi Babilonból ered, melynek mindegyikét El’Shaddai Yahuah ellensége hozta létre annak érdekében, hogy bálványimádatra csábítson és az élettől fosszon meg minket. Ez elsőre elég terhes gondolat lehet számodra, főleg, ha egész életedben (generációkon át) azt tanultad, hogy ez fontos és erkölcsös. Ezt ismerte fel az apostoli gyűlés is, amikor Elohiym jó hírét kezdték terjeszteni olyan területen, ahol még soha nem hallottak a Torah-ról, vagyis a Teremtő erkölcsi iránymutatásáról. Ahhoz, hogy ne tűnjön ‘lehetetlen küldetésnek’ Atyánk útja a ‘népek’ számára, az apostoli gyűlés az alábbi határozatot hozta: „nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a 1. bálványok fertelmességeitől, 2. a paráznaságtól, 3. a fúlvaholt állattól 4. és a vértől.” – Csel. 15:19-22.

Akik nem őszinte szívvel fordulnak a Teremtőhöz (vagy nem őszinte szívű vallásvezetőktől tanulták az írást), gyorsan meg is jegyzik: „Ennyit kell tennünk és ettől nem többet!” Mielőtt mi is erre a következtetésre jutnánk, figyeljük meg az apostoli gyűlés következő mondatát: „Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.” – Csel 15:21. Figyeld meg még egyszer! Mit csinálnak azok, „kik a pogányok közül térnek meg az Elohiym-hez”?

1. Minden Sabbath-kor,
2. tanulják a Torah-t (Mózes könyveit).

Nem máskor, és nem mást. Shabbat-kor! A Torah-t! (Biztos tudod, hogy az Újszövetségi írások ekkor még nem is léteztek.) Később János apostol is ezt erősíti meg a levelében, amikor ezt írja: „arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait (entolé) megtartjuk.” – 1 János 2:3. Az entolé szóról több információt is találsz a torah.hu/torah-reszek-vizsgalata oldalon.

Az első tanács tehát amit kapunk Atyánktól és az Apostoloktól: „tetszék a Szent Léleknek [Ruach HaCodesh-nek] és nekünk [az Apostoloknak]” Csel. 15:28), hogy forduljunk el a világ utálatosságaitól, és az utat kezdjük el a 4 legalapvetőbb dologgal, ami ahhoz szükséges, hogy Atyánkhoz közeledni tudjunk. Az első tanács tehát röviden összefoglalva. Fordulj imában Yahuah Atyánkhoz, és töredelmes szívvel kérd, hogy segítsen Neked megtalálni az Ő útját. Bánjuk meg őszintén bűneinket és kérjük bocsánatát az Ő egyszülött fia, Yahusha Hamashiach (Jézus Krisztus) nevében. Amit azonnal megtehetsz már ma, hogy az apostoli gyűlés tanácsán gondolkodsz és igyekszel megtartani az abban foglaltakat. Az apostoli tanács második része pedig elvezet bennünket a következő lépéshez, amit a következő pontban beszélünk meg.

És monda nekik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.” – Márk 16:15-16.

Vita övezi ezt a témát. Vajon mikor van a legjobb alkalom arra, hogy megkeresztelkedjünk? Kétség nem fér ahhoz, hogy egy csecsemő aligha tud bűnbánatot mutatni. A kérdés inkább az, hogy előbb tanulnunk kell Yahuah útját és utána hozzuk meg ezt a döntést, vagy a bűnbánat után azonnal megkeresztelkedhetünk? Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk erről, forduljunk ismét az írásokhoz.

A Cselekedetek 18. fejezetében egy Efézusban lévő Apollós nevű Yahudyim (Júda törzséből való) férfiről olvasunk, aki „ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós” volt. Apollós „meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudja vala.” Apollós ezután találkozik Saullal (Pállal), aki a következő kérdést teszi fel Apollósnak és a társainak: „Mire keresztelkedtetek meg tehát?” Apollós ezt válaszolja: „A János keresztségére.” Pál ekkor elmondja, hogy János a „megtérésnek keresztségével keresztelt”, azonban a hitüket Yahusha-ra kell alapozniuk. Amikor Apollós és a társai ezt hallották, „megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére”.

Apollós tehát az írásokban jártas volt. Ezek szerint először jártasságot kell szereznünk az írásokban? Nézzünk meg más részeket is, hátha világosabb képet kapunk.

A Cselekedetek 2. fejezetében azt látjuk, hogy a tanítványokra kitöltetett a Ruach HaCodesh (Szent Szellem), amit egy csúfoldó tömeg is végignézhetett. A jelenség azon túl, hogy megdöbbentette őket, élcelődni kezdtek. Ekkor Péter és a többi Apostol a tömeghez fordult és elmagyarázta, hogy milyen prófétai eseménynek voltak a szemtanúi. A tömegben voltak Yahudiym-ek is és más népből valók is, így reagáltak a hallottakra:

[Ezeket] pedig mikor hallották, szívükben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” – Csel. 2:37.

Péter tanácsa félreérthetetlen volt: „Péter pedig monda nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.

Milyen következtetést vonjuk le a fentiekből? Észrevehettük az előző pontban is, hogy a megtérés nem mást jelent, mint azt, hogy az úton, amin jártunk, elhagyjuk és visszafordulunk! Azon az úton kezdünk járni, amit Ő mutat nekünk, Tőle tanulunk. Megbánjuk bűneinket, és folyamatosan közeledünk Atyánkhoz – az úton járunk. Mindannyian máshol tartunk ezen az úton. Van aki jártasabb az írásokban, és van, aki kevésbé. Az Atya azonban nem a lexikális tudásunk alapján ítél meg bennünket. Amint elérkezünk arra a pontra, hogy „szíven talál” bennünket a Szava, elérkezett az idő arra, hogy megkeresztelkedjünk.

Ne késlekedj! Ha nem keresztelkedtél meg, nincs jobb alkalom, mint a most! Keress valakit a közeledben, akiben megbízol és megkeresztel. Keresztelkedj meg! Nem kell hozzá ‘templom’, nem kell hozzá ‘pásztor’. Ha senki sincs a közeledben akit megkérhetsz, akár Te magad is megkeresztelkedhetsz. Csak tedd meg!

Bár azt mondtuk, hogy az Atya nem a lexikális tudásunk alapján ítél meg bennünket – ami igaz is – azt azonban elvárja, hogy az „úton” ne ücsörögjünk, hanem haladjunk, járjunk! De hogyan tudnánk járni azon, ha azt sem tudjuk miből is áll az Ő imádata? Ez vezet el minket a következő ponthoz.

Te szólj az Izrael fiainak, mondván: Az én szombatjaimat bizony őrizzétek שָׁמַר‬ (šámar) ; mert jel אוֹת‬ (‘ôṯ) az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok Yahuah, aki titeket megszentellek [Isten céljaira elválasztják קָדַשׁ‬ (qáḏaš)]. – 2 Mózes 31:13

Mielőtt továbbmennénk, menj egy kicsit feljebb ezen a weboldalon, és vizsgált meg a „Torah mozgalom” c. videó feletti képet.

Ebben az egy mondatban annyi információ van, amit itt ki sem lehet fejteni. Néhány szót azonban beszéljünk róla. Az idézett versben maga a Teremtő szól! Azt állítja, hogy a Sabbath egy jel! Azok, akiket elválaszt Elohyim a saját céljaira, megjelöl a túlélésre, egy feladatot is rájuk bíz. Ez a feladat nagy horderejű. A Sabbath napját nemcsak megtartaniuk kell, hanem őrizni! A ‘šámar’ szó szerint azt jelenti, hogy az adott személy „gondjaira van bízva, felelős érte, felügyeli, biztonságban tartja, oltalmazza”. Micsoda küldetés, igaz? Ez a feladat egy véget nem érő munka. Nemzetségről nemzetségre szól, azaz örökké. Vagyis örök élettel jutalmazza azokat, akiket túlélésre jelöl meg. Mivel? A torah.hu/torah-reszek-vizsgalata oldalon a „MIT JELENT AZ ALEPH TAV” gombra kattintva elolvashatod.

Micsoda információ mennyiség egyetlen mondatban.

Nem véletlen, hogy az ellenség első feladata az volt, hogy amint lehetősége nyílt rá, eldöntötte, hogy „megváltoztatja az időket és törvényt” – Dániel 7:25.

Mi is ismerjük a keresztény tanításokat, melyet Saul leveleire alapozva próbálnak meg tanítani. Az igazság az, hogy az egész bibliai Kánonban egyetlen Elohiym-nek tetsző személy sincs, aki a Sabbath ellen szólna. Van azonban egy személy, akinek a fő célja, hogy Yahuah népét elfordítsa a Torah-tól és a Shabbat megtartásától. Azon dolgozik, hogy ne jel, hanem bélyeg kerüljön az emberre. Ez a fenevad bélyege.

Anélkül, hogy bárkit is megbántanánk, sajnos ki kell mondanunk, hogy szinte egyetlen keresztény közösség sincs, aki ne a törvénytelenséget hirdetné és azt, hogy a Shabbat ugyanolyan nap, mint a többi. A legtöbbször a Róma 14:5 versét idézve: „Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.” Az igazság az, hogy nem kell sokat kutatni a témában, hogy kiderüljön, mennyire gyenge lábakon áll ez az állítás.

A Római Katolikus vallással az élen a Shabbat napját megváltoztatták, és – bár elsőre nehéz megérteni – a Shabbat napjától a lehető legtávolabbi napra helyezték át az imádat napját, vasárnapra.

Ha „számít nekünk”, hogy a Megváltó az utolsó napokra adott tanácsai között mi szerepelt a Shabbat napjára vonatkozóan, gondolkozzunk el ezen: „Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon” – Máté 24:20.

Mi oka lehet, hogy Yahusha azt kéri tőlünk, hogy imádkozzunk, hogy ne Sabbath napján legyen a mi „menekülésünk”? Az utolsó nap előtt még mindig számít ez?

Ahhoz, hogy jól megértsük a Shabbat jelentőségét, sok tanulásra van szükségünk. Jó szívvel ajánljuk, hogy akár ezen az oldalon is kezd el tanulmányozni a „Shabbat” menüpontot, vagy a „Naptár” menüpontot. Meg fogod látni, hogy emberi elmével szinte alig felfogható rend uralkodik az időben, amire igen nagy hangsúlyt fektetett Atyánk.

Azoknak, akiknek semmilyen jártasságuk nincs az írásokban szintén jó szívvel ajánljuk az alábbi videót, amit a „BibleProject” csapat készített és egy animáción keresztül mutatja be a Shabbat és a 7-es szám jelentőségét az írásokban.

Tudjuk, hogy ehhez idő kell. Talán a munkahelyed nem teszi lehetővé, hogy megtartsd a Shabbat-ot. A tanácsunk az, hogy tegyél meg mindent annak érdekében, hogy meg tudd tartani a Shabbat-ot. Fordulj az Atyához imában és kérd a segítségét! Meg fogod látni, hogy ha őszintén szeretnéd, hogy ez megoldódjon, Ő segíteni fog. Amennyiben sikerül eljutnunk oda, hogy megértjük a Shabbat jelentőségét, fel fog merülni bennünk a kérdés. Elegendő, ha ezt egyedül tartjuk meg? Ezzel érkezünk el a követező ponthoz.

Your Content Goes Here
Your Content Goes Here
Your Content Goes Here
Your Content Goes Here
Your Content Goes Here
Your Content Goes Here

Ha fentieket könnyű feladatnak hisszük, eszünkbe kell idéznünk Yahusha szavait!

Mert azért jöttem, hogy elszakítsam az embert apjától, a leányt anyjától, a menyet anyósától, és az embernek a saját házanépe is ellenségévé lesz.

Máté 10:35-36

Your Content Goes Here
Your Content Goes Here
Your Content Goes Here
Your Content Goes Here